„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” – Példabeszédek 4:23
Ez az első bibliai idézet, amelyet édesanyám tanított nekem, és ami azóta is vezérfonalként szolgál az életemben. Újra és újra visszatérek hozzá, és mindig valami furcsa bizsergés, mély nyugalmat árasztó érzés kerít hatalmába.
Elsőre talán egyszerűen hangzik: “őrizd meg a szíved”, ami azt az értelmet is magában hordozhatja, hogy zárjuk el, ne sérüljünk. Azonban az igerészlet jóval mélyebb üzenetet hordoz. A szív az a belső forrás, ahonnan minden érzés, intuíció, döntés és cselekvés kiindul. Ez az ősi belső tér formálja a személyiséget, a jellemet, a belső egyensúlyt. Mindazt, ahogyan a világot és önmagunkat megéljük.
A belső jóllét, a szívünk tisztelete és szeretete nem csak önmagunk számára fontos.
Ahogy magunkhoz nyitott, szeretetteljes szívvel állunk, úgy tudunk másokhoz is őszintén, figyelmesen és empatikusan kapcsolódni. Ez a nyitottság tükröződik minden pillanatunkban: a testtartásunkban, a szavainkban, az energiánkban. Egy belső körforgás ez: ahogy szeretjük és tiszteljük magunkat, úgy tudunk adni és kapni is.
Az élet természeténél fogva nem mindig könnyű. Vannak pillanatok, amikor elbizonytalanodunk, megtorpanunk, és a belső kritikus vagy a külvilág hangjai próbára tesznek minket. Mégis mindig vissza lehet találni az ősforráshoz, a szívhez, amely minden döntés, minden lépés kiindulópontja. Innen épül fel az élet egésze.
A belső jóllét tehát nem egy távoli, elérhetetlen cél, hanem egy mindennapi folyamat.
Figyelmet, szeretetet és tudatosságot igényel. Ha hagyjuk, hogy vezessen, és beengedjük a kapcsolatainkba, a mindennapi cselekedetekbe, az élet teljesebb és harmonikusabb lesz. Valóban minden innen indul ki: a szívből, amely a legbelső forrása mindennek, ami életet ad.
